false

Márc 29 - hétfő - Barajas. madridi repülőtér, 20:10

Büszke vagyok magamra, mert idő előtt kiértem. Várok, várok, a járat persze késik. Még mindig várok, unalmamban keresem a képernyőn a BUD feliratot, hmmm...nem találom...hol van, HOL VAN?!! Infopult, egy kedves úriember, majd a felismerés, miszerint nem jó terminálba jöttem, bbbáháhá gratula. Sprint vissza a metro-hoz, 1 megálló visszafelé, sprint az infopulthoz, bolyongás, rohangálás, majd végrevalahára a 2es kapu előtt várakozás,---- a járat több mint 1 órát késik. Úgyhogy semmi pánik, úgy lehet tenni, mintha mi sem történt volna, és bájosan mosolyogva várni a vendégeket. Az 1 óra alatt részese vagyok egy családi drámának (2 éves kisfiú eltűnése a terminálban, majd rábukkanása a mozgólépcső alatt), látok filmbeillően óriási csokor virággal várakozókat, én pedig már számolom a perceket.

Hát így kezdődött a 2 hetünk

Megpróbáltunk soksok mindent belesűríteni, ami többé-kevésbé sikerült is, bár a henyélés és semmittevés is erőteljesen részét képezte a mindennapoknak.

Főztünk nagyonnagyon sokat! Kebab + egyéb ez az amaz. Vettünk jázmin rizst is, ami sokkal de sokkal finomabb az átlag rizsnél.

Szóval a napjaink ébrentöltött szakaszának első óráit mindig a kajálás töltötte ki, mert hát tény, imádunk enni mind a ketten :) mivel az egyik barátja is vele jött, ezért általában napi 1x hármasban lakomáztunk.

Aztán ha tele volt a gyomor, akkor irány SOL, a városközpont. Bebizonyítottam, hogy nem kamu a soksok elmeháborodott dologgal pénzt keresni próbáló figura, nézzétek:

jártunk Atletico Madrid -Deportivo meccsen is, amire a meccs kezdete előtt 1 perccel vettük meg a jegyet. mikor beléptünk a stadionba...

wwwooowwwww

nagyon ott volt!!!!

Még ugyanaznap előtte jártunk bikaviadalon is, amiről jaaaaj...nem tudtam, hogy ilyen véres. De összegészében nem tagadom, hogy tetszett a dolog,

nagyon spanyol, nagyon tradicionális

hát és szégyengyalázat, hogy még mindig a márciusi élményeimről írogatok... DÁDÁ ANI

sokszor van késztetésem akár 1-2 rövid dolgot megosztani, de gondoltam előbb pótlok.

hát részben megtörtént :)

úgyhogy mostmáraztán!!!!

hiányoztok fiúklányok...