Az utolsók..

Bizony az utolsó napok jönnek...

És mégcsak ki sem mozdulok itthonról.

Boltba se mentem--kajám sincs--éhes vagyok!!!!!!!!

Neeeeeeeeeeeem szeretem a vizsgaidőszakot...

Eső, müzli, rock in rio

Banános müzlit kanalazva nekifogok az újabb beszámolónak. Mostanság kicsit nyugisabb életmódra váltottam, a fejemben folyamatosan motoszkáló gondolat hatására, miszerint vééészesen száguldva közelednek a vizsgáim.

Sajnos igaz, mostmár mozdulni kell.

Szerencsére az időjárás istene szeret, mert pontosan azon a napon amit utolsó henyélős napnak tűztem ki, gyönyörűen sütött a nap, és egy maratoni napozódélutánt tartottunk Karennel a Retiro parkban. Megismerkedtem egy nyúllal, Karen pedig egy ingyen puszit és ölelést kapott egy kis tökmag 2 éves kisfiútól :) volt emellett rendőrség is aközelben, akik a mellettünk bizniszelő részeg fű-árust próbálták lekapcsolni. Szóval történtek az események, de mi csak szépen barnultunk tovább. Másnaptól, azaz tegnaptól kezdve pedig mocsok, borús, esős minden, böeeehhh.... de legalább nem vágyom annyira a szabadba.

Tegnap padlizsános csirkemelles csodát főztem, már 2 napja ezt eszem, nem lehet megunni. Furcsa módon nagyon élvezem az önellátó magamrafőzőcskét, képzeljétek, mindig az fő éppen amit kíván az ember, új élmény :D reggelire általában vmi tojásosat eszek, erről jut eszembe; néhány napja bevásárolni voltam, meg is vettem mindent, plusz visszafelé beugrottam a zöldségeshez a narancsaimért (és kivételesen barackért is....hmm) mikoris eszembe jutott, hogy tojást nem vettem. Nem volt kedvem visszaslattyogni a szupermarketbe, úgyhogy a zöldségesnél vettem tojást, kicsit mérgelődve, mert ott 1 euró helyett másfél. De győzött a lustaság, megvettem a "Huevos grande L" nevezetű tojáskákat, és képzeljétek mi történt: az első tükörtojás készítésekor rájöttem, hogy kb 2x akkor a tojás, mint amit én szoktam venni, és örömmámorban úsztam, ahogy a gigantikus mennyiségű fehérje közepén egy gigantikus sárgája süldögélt...

kicsit elgondolkoztam magamon, hogy tudok ennyire örülni egy tojásnak. de lényeg a lényeg, megérte a fél euró.

Múlt hét csütörtökön bulizni mentünk, Lina, az egyik kolumbiai leányzó elkezdett egy szórakzóhelynek dolgozni, úgyhogy 00:30ig ingyen tudunk bemenni, na de most jön a sokk: fél1kor mi voltunk az ELSŐ vendégek a helyen. A hely 7 szintes, 3000 ember befogadóképességű. hehehehehe ilyen csak egyszer történt velem, otthon Szegeden a Retro-ban... :D

de azért elszórakoztattuk magunkat a karaoke szinten. Volt egy Billy Jean is, csakis az otthoni lányaim tiszteletére :):)

Szombaton pedig... Rock in Rio!!!! Mert a fesztivál itt sem maradhat ki. Igaz napijegy, de...uhh

Rihanna néni, Shakira néni, David Guetta bácsi, Calle 13!! A bejárattól nem messze pedig egy órási, szökőkutas sétány hívogatott minket, a 30 fokban nagyon is jó szökőkútban fürdeni...

És volt szivacskéz is... ooohh (L)

De most sajnos vissza a felelősségteljes életemhez, és folytatom a tanulást....

Őrült nap

Hát ezt muszáj elmesélnem

Ma reggel 9 ébredezés, szép napocska, meg pittyegő telefon. Egyben egy kis teher a vállamon, mert mennem kell az egyetemre a projectemen dolgozni, amit már vagy 3 hete csinálunk 3 spanyol és egy olasz lánnyal --- szennyezett lagúna restaurálása fizikai, kémiai és biotechnológiai módszerekkel... nyamm-nyamm

az én legnagyobb feladatom úgy tenni, mintha lenne feladatom, nagyon nem könnyű.. de holnap végre vége, és mostmár talán érdemben is hozzá tudok szólni a dolgokhoz.

na szóóóóval ma reggel kipattantam az ágyból, megpróbáltam kivasalni a fölsőm vasaló nélkül, megreggeliztem, majd elindultam a buszhoz, amire fél évszázadot vártam, nagy nehezen mire odaért a nyomorult, felpattantam, és szembesültem a ténnyel, miszerint JÚNIUS "ooooh te agyalágyult, miért nem vetted meg a bérletet tegnap" szóla ani magában. úgyhogy kiperkáltam az 1 eurót és elutaztam az egyetemre.

hogy befejezzük a projectet ---> eredmény: 1 óra várakozás, egyedül ücsörgés, mert a lányok már valami tanárral beszéltek, szóval szépen elszórakoztattam magam az angol nyelvű szakirodalmammal. aztán beültem órára, beszéltem a tanárral, mert képzeljétek milyen okos dolgok működnek itt: a könyvtárban minden könyvből 1 példány van, ami nekem kellene; persze ki van kölcsönözve, úgyh az a jegyzetmennyiség amivel rendelkezem kb egy légypiszokkal egyenlő. a tanár erre mosolyogva közölte velem, hogy hát igen.

van ilyen

óra után vissza az "alumnería-ba" ami egy nagynagy közösségi tér, tele diákokkal akik TANULNAK hát én ezt nem értem, itt a diákok annyira szorgalmasak!!!!! és még élvezik is. ezt még egyszer kielemzem.

további 3 óra munka, majd irány ebédelni, mivel nem voltam nagyon éhes, ezért csak egy tortilla-s szendvicset ettem (jaaaaj de nagyon finom) a többiek meg napi menüt. valami tejszínes levest ettek, énis megkóstoltam, tökjó volt

aztán el kellett ütnöm egy órát a következő órámig: angolóra a nyelvészeti karon, vagymi, gondoltam napozok egy picit, de 3 perc után szabályosan kezdett felforrni az agyvizem, úgyhogy árnyékba menekültem. nagyon nagyon fülledt meleg van, egy árva szellőcske sem jár erre és van vagy 38 fok.

jaj megmutatom, aznap mikor anyáék hazamentek, csináltam egy képet este 9kor, nézzétek:

a néni a bal alsó sarokban meg jól belekukkantott a kamerába, nemis láttam eddig :) hehe

az egy óra lézengés után szembesültem e ténnyel, hogy senki nincs a teremben, egy kósza lélek sem, szóval egyszerre tört rám az érzés, hogy a fejemet a sziklához ütögessem és bevessem magam a városközpontba MUHAHAHAHA

végül az utóbbit választottam, bérlet hiányában még mindig küszködve a ténnyel, hogy bérlet nélkül senki nem fog felengednni a buszra és a metrora sem :D

végül egy jóindulatú infpultos segítségével 3 metromegállót mehettem ingyen és bérmentve a következő dohányboltig, ahol reménykedve beálltam a kilométeres sorba, hátha tudok kártyával fizetni a bérletért. a válasz természetesen NEM merthát A-N-I, úgyhogy még további 4 dohányboltban próbálkoztam, de mindenhonnan kedvesen elhajtottak.

ennek örömére körbenéztem "Moncloa-n" ha már egy fránya kis bérlet miatt ide keveredtem...

szép nap volt :):)

Márc 29 - hétfő - Barajas. madridi repülőtér, 20:10

Büszke vagyok magamra, mert idő előtt kiértem. Várok, várok, a járat persze késik. Még mindig várok, unalmamban keresem a képernyőn a BUD feliratot, hmmm...nem találom...hol van, HOL VAN?!! Infopult, egy kedves úriember, majd a felismerés, miszerint nem jó terminálba jöttem, bbbáháhá gratula. Sprint vissza a metro-hoz, 1 megálló visszafelé, sprint az infopulthoz, bolyongás, rohangálás, majd végrevalahára a 2es kapu előtt várakozás,---- a járat több mint 1 órát késik. Úgyhogy semmi pánik, úgy lehet tenni, mintha mi sem történt volna, és bájosan mosolyogva várni a vendégeket. Az 1 óra alatt részese vagyok egy családi drámának (2 éves kisfiú eltűnése a terminálban, majd rábukkanása a mozgólépcső alatt), látok filmbeillően óriási csokor virággal várakozókat, én pedig már számolom a perceket.

Hát így kezdődött a 2 hetünk

Megpróbáltunk soksok mindent belesűríteni, ami többé-kevésbé sikerült is, bár a henyélés és semmittevés is erőteljesen részét képezte a mindennapoknak.

Főztünk nagyonnagyon sokat! Kebab + egyéb ez az amaz. Vettünk jázmin rizst is, ami sokkal de sokkal finomabb az átlag rizsnél.

Szóval a napjaink ébrentöltött szakaszának első óráit mindig a kajálás töltötte ki, mert hát tény, imádunk enni mind a ketten :) mivel az egyik barátja is vele jött, ezért általában napi 1x hármasban lakomáztunk.

Aztán ha tele volt a gyomor, akkor irány SOL, a városközpont. Bebizonyítottam, hogy nem kamu a soksok elmeháborodott dologgal pénzt keresni próbáló figura, nézzétek:

jártunk Atletico Madrid -Deportivo meccsen is, amire a meccs kezdete előtt 1 perccel vettük meg a jegyet. mikor beléptünk a stadionba...

wwwooowwwww

nagyon ott volt!!!!

Még ugyanaznap előtte jártunk bikaviadalon is, amiről jaaaaj...nem tudtam, hogy ilyen véres. De összegészében nem tagadom, hogy tetszett a dolog,

nagyon spanyol, nagyon tradicionális

hát és szégyengyalázat, hogy még mindig a márciusi élményeimről írogatok... DÁDÁ ANI

sokszor van késztetésem akár 1-2 rövid dolgot megosztani, de gondoltam előbb pótlok.

hát részben megtörtént :)

úgyhogy mostmáraztán!!!!

hiányoztok fiúklányok...

Húúha

Hát van mit mesélni...

:):)

2 gyönyörű hét a hátam mögött. meg azelőtt is még 2 hét amiről nem meséltem, kezdem hát ott.

St. Patricks Day:

Nem tudom kinek mennyire ismerős a kötelező guiness-ivás és zöldbe öltözés napja, de mi felkerekedtünk eme estén és meglátogattuk a leghíresebb madridi ír sörözőt (a nevére sajnos már nem emlékszem) és beálltunk a kilométeres sorba. Laza háromnegyed óra sorbanállás után végül bejutottunk, mindenki lóherés sapiban, zöldbe öltözve ünnepelte st Patrick-ot. Természetesen ani hozta a formáját és fekete-fehérben bulizta végig az estét (nemtudtaaaam h zöld kell!)

de végül egy alternatív megoldást alkalmazva rajtam is volt zöld (a glóriára kell koncetrálni)

Egy ír zenekar játszotta végig a jó kis pattogós ír muzsikát, őszintén mondom h az este igazán nagyon jól sikerült.

Pár nappal később egy szombat estén pedig házibulit rendezett az erasmus rezidancia, azaz a mi kis lakásunk. Elég későn ment ki a facebook meghívó (...ez a 21. század tök vicces :D) és azt hittük nem lesz túl sok ember, de ajajj...a tömeg nemtudom mennyire jó szó arra ami itt volt. Úton útfélen újabb ismeretlen arcokba bukkantam a saját lakásomban. Az utolsó metro-val aztán a nép bement a központba bulizni egyet, de én aznap este pihenősre vettem a figurát, és Lina-val az egyik kolumbiai lánnyal romantikusan egy ágyban töltöttük az estét.

2 nappal később pedig kaptam magam meg a kis bőröndömet és felkerekedtem a 4 napos terepgyakorlatra Észak-Spanyolországba Pola de Lena-ba. Oviedo mellett ebben a kisvárosban szálltunk meg. Fiúk lányok 1-1 16 személyes szobában , 8 emeleteságy társaságában. Tiszta osztálykirándulásfíling :) a kurzus neve "az ökoszisztéma szennyezése", a környező lezárt bányát látogattuk meg, higanyszennyezést elemeztünk, ill egyik nap reggeltől estig egy folyóparton tanyáztunk. Aznap történt a nagy esemény, miszerint felavattam a gyönyörűséges vadiúj fehér gumicsizmámat :D a csizma kb egy külön bejegyzést érdemelne, na de inkább röviden összefoglalom:

A terepgyakrolati instrukciók során a tanár kihangsúlyozta h mindneki hozzon vízálló cuccot, gumicsizmát, mert esős lesz, meg hát észak, ki tudja. Úgyhogy 1 nappal a terepgyak előtt vadászni indultam, naiv módon egy egyszerű sötétzöld kertészgumicsizma után kutatva, na hát az eredmény egy fényes fehér fröccsöntött gyönyör 30 euróért. Na de nem akarom diszkriminálni szegényt, a terepgyak végére egészen megszerettem. Átlagosnak nem mondanám a látványt, nézzétek:

Igenigen, jobb alsó sarok.

Szóval eme csizma segítségével bevetettem magam a csörgedező patakba és rovarmintát gyűjtöttem. Találtunk icipici rákokat, tök aranyosak voltak (Annának külön ajánlanám :) ). Vízmintagyűjtés is volt, aztán mindenféle komponens méregetés mindeféle műszerrel, amiért annyira nem ugráltam, meg volt 1-2 dolog amit már a Tisza-vízzel otthon megcsináltam.

Estéként általában kajálni mentünk, ill megkóstoltam az északon tradicionális Sidra-t ami tulképp almabor. A különlegessége a dolognak, hogy speckó módon kell a pohárba önteni az üvegből, minimum fél méter magasból. Így pici bubikkal (= burbuja - ezt ott tanultam) lesz tele

a cucc és húzóra meg kell inni a kb 1 decinyi sidra-t. Az étteremben könnyítésképp adtak egy "muñeca" nevezetű izét hozzá, szóval egy bábut aminek a hasában egy üveg sidra volt. Ha a fejét megnyomod adagol neked egy felest.

Hát elég gyorsan elfogyott az a 4 üveg :) mivel móka az egész ezért gyorsan hörpöl mindenki, de maga az ital egyáltalán nem erős.

Másnap mentünk a bányához amit már említettem ill. egy másik folyóhoz ahol ugyanazokat a méréseket csináltuk végig mint az elsőnél. Dél körül pedig kollektíven ebédelni mentünk egy pola de lena-hoz közeli étterembe ahol menüt rendeltünk és jól is laktunk nagyon. Én hagymalevest ettem bucival, aztán sült húst krumplival és chorizo-val, ami itt nagyon népszerű. Sült kolbászszerű szalámi, finom, bár én annyira azért nem ájultam el tőle. Desszertnek pedig "Flan de huevos"-t ettem, ami pudingszerű spanyol kocsonyaszerű izé. Nagyon jóllaktam, de persze pár óra múlva már megint zabáltam, a csoporttársaim 1 nap után realizálták a kajafüggőségemet, utána már nem titkolhattam tovább. A pénzem nagy százalékát kajára költöttem, dehát enni kell és enni jóóóó úgyhogy nem bánom.

Az egyetlen értelmetlen kaja amit vettem az egy pici zacskó chips volt, de ennek is megvan az oka, kukkeroljátok:

Magyarázatképp csak annyi, hogy a spanyol nyelvben a paprika szó nem létezik, úgyhogy ez egészen pontosan a magyar paprika fűszer akart lenni. A bökkenő csak annyi, hogy paprika nem volt az összetevők között, de erre már csak a felbontás után jöttem rá.

Hehehe

A chipsevés már a visszafelé úton volt, amit végigaludtam, és a bioszépület előtt kicsivel ébredtem fel Madridban. Így nem volt szenvedés legalább a 7 óra utazás. Rögtön érkezés után pedig az erasmus irodát is meglátogattam és minden papírt elintéztem végrevalahára ami az otthoni egyetemnek kell. Még mák, hogy sikerült aznap ottalálnom az irodában valakit, ugyanis aznap volt az utolsó lehetőségem elintézni a dolgaimat a "Semana Santa", azaz a szent húsvéti hét előtt.

éés hát az a hét nemcsak a szent húsvéti hetet jelentette, hanem egy olyan 2 hétnek a kezdetét amire már régesrég vártam mióta ittvagyok... egy olyan vendég érkezését akiről a következő bejegyzésben írok majd...

:):)

Amit érdemes

Hát végre újra itt.

Összeállítottam egy kis galériát az elmúlt héten látottakból. Volt néhány buli is a múlt héten, meg végre az idő is szép szikrázós napsütéses :)

Íme hát a néhány kép amire szerintem érdemes 1 pillantást vetni :)

A 60 éves pircinges öregbácsi (katt a képre és nagyítsd ki)

Tanga automata

"Sorprende tu pareja - LEPD MEG A PÁRODAT"

:D bbáháhá

A nem túl egészséges színű spanyol pirospaprika

A mű-tájjal bevont kapcsolódoboz

A minden buszmegállóban megtalálható elemgyűjtő

A nagyon hosszú busz

A nagyon rövid busz

Saaaaaaaaaaaajt

Partyfutás :D

Csak mert ígértem paellás sörölős képet

Untyulupuntyulu pici serpenyő

Héj nélküli kenyér (ez itt menő...)

Design Kleenex - csak mert szép

Fűben heverészve napozós... ani szereti az ilyet

Legyen mára ennyi, aztán majd jön a folytatás :)

Paella

Hmm bátyó éles meglátásának igazat kell adnom, úgyhogy pótolom a paella-beszámolót :) a képet a netről szedtem, de ha elkunyerálom a saját képeket Iristől, akkor az is felkerül.

Amint az a képen is látható, a rizs gyönyörű aranysárgás színben pompázik, ami az itt igen gyakran használt őrölt sáfránynak köszönhető. Sáfrány nélkül (azafrán-köszönjük Sipi) nincs Paella, ez az alapigazság.

Az általam rendelt étek tengeriherkentyűket és csirkeshúst egyaránt tartalmazott, ennek köszönhetően igazán vegyes volt az ízhatás. Meglátásom szerint a 2 húsféle nem illik egymáshoz, de hát ahány ház annyi szokás, meg hát ízlések és pofonok. A herkentyűk között viszont volt minden, tintahal, többféle kagyló, többféle rák, és számomra ismeretlen eredetű és kinézetű objektumok. A garnéla hihetetlenül finom, omlós, a külseje ropogós, rögtön szerelembe estem.

A tál egyik tartozéka egy fél citrom, amelyet a rizsre facsarva az ízek mégjobban kijönnek, így még intenzívebben élvezhetjük az igazi spanyol ízharmóniát.

És élveztük is.

Ohh...

hát már csak a borász ajánlata hiányzik a végéről

hehehehehehehehehehe

Az itteni sört úgy a 7-8 kategória köré sorolnám, pozitívum, hogy nem vizezik a csapolt sört. Szóval a fesztiválsörnél sokkal jobb, de egyelőre nem sok a tapasztalat.

Ittam viszont libanoni sört az arab étteremben, az kifejezetten fini volt.

Hát kajáról, piáról most ennyi.

Jók legyetek gyermekeim :)

Márminálunk babám...

...márminálunk babám az jött a szóóókáááásba

HOGY

nem szedikameggyeeet nemszedikameggyet fedeeeleskóóósárba

Hiányoznak a magyar dilidalok!!!!! Bár sokszor mr2-zök, de még ez sem elég. Ajánlom minden külföldön tartózkodó, mr2-t szerető embertársamnak (-->Zita & Zsófi) a www.mr2.hu nevezetű csodát, lehet online is hallgatni :)

Már megint hajnal és még mindig fenn kuksolok. Átalakult a bioritmusom egy kicsit, a hajnali 5kor elalvás és délután kelésre, ami nagyon nemjó... bár az órarendem jó, a legtöbb órám délután van :):) muhaha

Ja! Zsófii, Neked képet mellékelek:

itt meglepő módon nem a fejem a lényeg, az csak az érzelmek illusztrálása miatt lett a képbe komponálva. Az üzenet annyi, hogy "milyen jóóó aninak hogy van neki Szegedes kulcstartója :):)"

Misinek is továbbítani ám az üzenetet :)

A drága exkatonásésKriszti barátaimnak pedig a következő képet mellékelem:

Minden nap itt vagytok velem :):):) És természetesen a túlélőcsomag itt pihen könnyen elérhető helyen.. a múltkor nagy volt a kísértés a negro cukorkára, de megálljt parancsoltam magamnak, hát még 4 hónap! Kitudja mikor lesz olyan válságos az állapotom, hogy csak a negro segíthet...

A JOY-t még a repülőn kiolvastam, és természetesen a soksok okosságot magamévá tettem.

Tegnapelőtt voltunk paella-zni Karennel és Irissel a Tía Cebolla-ban ("hagyma nagynéni") ami egy tipikus spanyol bár, tiszta késdobáló fíling. A paella pedig akkora adag volt, hogy alig bírtuk megenni. Úgyhogy elvesztettem végre a paellaszüzességemet, már kerek egy hónapja készültem rá. Mellette söröztünk, aztán elmentünk a Habibi nevezetű étterembe, vizipipa, baklava, miegymás... és végül egy puccos klubban kötöttünk ki, én sportcipőben roptam, úgy ahogy azt kell, hehehehehe

vicces volt :):)

A hely egyébként nappal színház (!!), éjjel szórakozóhely. Hát mostmár ilyet is láttam.

Na de a lényeg, hogy cipővel a lábamon hazatértem 5 körül, és másnap hősiesen mentem délelőtt órára.

Holnap /ha mindenigaz/ újabb party-story keletkezik :) Vééégre meggyógyultam, úgyhogy mostmár muszáj :)

Már megint

Nem bírom a klímát.. vagy kitudja, de valaki megmondhatná már, hogy miért vagyok megint beteg.

Pedig nem vagyok egy anyámasszony katonája (nemerjetek ellenkezni).

Az elmúlt 3 nap megint itthon. Intenzív narancs és citromkúrám eredményeképp talán már jobb, úgyhogy holnap teszek egy körutat Madrid szívében, mert már igazán nagyon hiányzik. A puerta del Sol, a fáról eszegető maci mint Madrid jelképe, a forgatag, a soksok érdekesség mindig életerővel tölt meg. Nem is hiszitek, hogy itt egy átlag hétköznap mennyi mindennel találkozik az ember, kezdve a szökőkút mellett pénzt keresni próbáló csubakkával, a 90 éves nyenyeréző öregnénin át a tetőtől talpig zöld emberig. Ohhh! hát csak most esett le, lehet, hogy ő életem szerelme, szívem másik fele, a zööööld ember!!! Azt hiszem következőleg leszólítom..meg hát 1-1 fénykép is jár ide a blogra az itt felsoroltakról :)

Rá kellett jönnöm, mennyi elmebeteg dologgal próbálják itt az emberek a turistákat lehúzni, és hát valljuk be, többnyire sikerül is. Bár ők nem olyan kreatívak, mint a kecskeméti köcsög, de azért le a kalappal.

Amiről még nem esett szó: bevásárlás

Ha ruháról van szó..huh! Átlagban 4-5 emeletes boltok érik egymást a központban, témák szerint szintekre osztva. Féélelmetes. Eleinte azt se tudtam hova kapjam a fejem.

Az itteni H&M most a 80as évek rikítószínes divatját akarja visszahozni, nekem ez valahol a vicces és az elgondolkodtató között mozog. Dórimnak külön készült egy kép:

Ez pedig egy cicagatya a legmenőbb kollekcióból:

Igazán szívből várom a kommenteket.

A többi bolt divatja kifejezetten a baromi jó kategória, nem is nagyon merem őket látogatni, mert a végén még költekezésbe fognék. Majd annak is eljön az ideje, de most egyelőre megszorító intézkedések.

A bevásárlás másik fele: kaja.

Hmmm, hát ért sok meglepetés, és ér is folyamatosan. A 2. bejegyzésben néhányat már felsoroltam, a sonkák, a tengeriherkentyűk, hasonlók.

De! Amennyi dologgal több van, pontosan annyi minden hiányzik is, többekközt a citromlé (!!), tejföl, kolbász, stb. A citromlé nagy meglepetés volt, nemcsak hogy nem árulják, de a létezéséről sem tudnak. És ami a fura, nem csak itt, de Németországban sem, mint ahogy a szobatársamtól megtudtam. A tejfölre már nem is számítottam, mert az sok helyen nincs, meg kefír sem. De nem is bánom, a narancsfüggőségem mellett ugyanis natúrjoghurt-függő is lettem, rizs joghurttal, hús joghurttal, joghurt joghurttal, nyamiiiiii. Tegnap fokhagymás joghurtos citromos csirkemellet alkottam, van is még belőle a hűtőben. Nem tökéletes, de alakul :)

Következőleg áttérek az olivaolajra is, merthát abból is van választék...

Sokszor nem könnyű a döntés ha kajáról van szó, mert nemnagyon ismerem a márkákat, de sokat puhatolóztam, úgyhogy kezdenek alakulni az étkezési szokásaim.

Most mondjuk épp kifogytam sokmindenből, pattanok is és teszek egy szemlét a közeli supermarketben

:)

Szerda hajnal

Esős. Hideg. Szürke.

Most ilyen Madrid.

És ilyen volt tegnap is, az első tanítási napon. A 3 órámból 2 elmaradt, a harmadikon pedig majdnem elaludtam...megvolt az igazi egyetemfíling :) de úgy tűnik nem lesz baj, szinte mindent értettem, amit a tanár mondott, meg is hökkentem magamon.

Lesz hosszú hétvégém is, úgyhogy menni akarok majd mindenfelé itt Madrid környékén. Láttam már sok szép látnivalót, épületet, de még hátra van egy jó kis városnéző körút, már csak a jóidőt várom. Néhány dolog amit már láttam:

Plaza de Castilla - "Európa kapuja"

Puerta de Alcalá

Palacio de Comunicaciónes

Plaza Mayor

Az utolsónál vigyázni kell, mert csalóka :)

A lakásban továbbra is minden a megszokott, Flor egy újabb adagnyi kaját égetett le, úgyhogy az edény már 4 napja ázik a mosogató mellett. Asszem ez most lencse volt.

Én viszont fejlődök, tegnap rakottkrumpli volt a menü ami persze az ittenni kolbásznak nem nevezhető, ámde annak álcázott szalámiból nem az igazi, de azért persze így is finom. És hát az önellátás ténye még jobbá tudja tenni az ember főztjét.

Holnap, azaz ma megint szerda szerda szerda, ami azt jelenti, hogy MONTADIIITOOOS! Ez a hely neve, ahol 1 euró a sör. Ma este ott fogunk vendégeskedni.

Karen csütörötökön repül Barcelonába, úgyhogy ő nem jön velünk bulizni, mi viszont már készülünk. Vagyis az majd csütörtök este. Ma este csak:

Voltam soksok helyen intézkedni, órarendet szervezni, ami nem túl egyszerű... és mindezt persze esőben, mert nem akar ám elállni. Az esernyőmet ma este kölcsönadtam Irisnek (ő a belga lány az egyik egyásgyasban - a szerk.), aki örömében el is hagyta, úgyhogy vesz majd másikat. Ma ő is végleg ideköltözött, fel is hordtuk a soksok cuccát. Nagyon durván sok kaját hozott, alig fért be a hűtőbe, de végre elmondhatom, hogy az én hűtőm se teljesen üres.

A szomszédoknál megint üvölt a TV, mint mindig. A mi szobánkban annyira durván hallatszik, hogy Rika skype-partnere egyszer megkérdezte, ki van a szobában :D szinte szó szerint érteni a szenny műsorokat, amiket néznek, szerintem biztos valami öreg néni. Néha gyereküvöltözést is lehet hallani, hogy véletlen se legyen nyugalom, de már megszoktam, néha már fel se tűnik az obégatás.

Hangzavar ide vagy oda. 3:40, ideje nyugovóra térni....