Márc 29 - hétfő - Barajas. madridi repülőtér, 20:10

Büszke vagyok magamra, mert idő előtt kiértem. Várok, várok, a járat persze késik. Még mindig várok, unalmamban keresem a képernyőn a BUD feliratot, hmmm...nem találom...hol van, HOL VAN?!! Infopult, egy kedves úriember, majd a felismerés, miszerint nem jó terminálba jöttem, bbbáháhá gratula. Sprint vissza a metro-hoz, 1 megálló visszafelé, sprint az infopulthoz, bolyongás, rohangálás, majd végrevalahára a 2es kapu előtt várakozás,---- a járat több mint 1 órát késik. Úgyhogy semmi pánik, úgy lehet tenni, mintha mi sem történt volna, és bájosan mosolyogva várni a vendégeket. Az 1 óra alatt részese vagyok egy családi drámának (2 éves kisfiú eltűnése a terminálban, majd rábukkanása a mozgólépcső alatt), látok filmbeillően óriási csokor virággal várakozókat, én pedig már számolom a perceket.

Hát így kezdődött a 2 hetünk

Megpróbáltunk soksok mindent belesűríteni, ami többé-kevésbé sikerült is, bár a henyélés és semmittevés is erőteljesen részét képezte a mindennapoknak.

Főztünk nagyonnagyon sokat! Kebab + egyéb ez az amaz. Vettünk jázmin rizst is, ami sokkal de sokkal finomabb az átlag rizsnél.

Szóval a napjaink ébrentöltött szakaszának első óráit mindig a kajálás töltötte ki, mert hát tény, imádunk enni mind a ketten :) mivel az egyik barátja is vele jött, ezért általában napi 1x hármasban lakomáztunk.

Aztán ha tele volt a gyomor, akkor irány SOL, a városközpont. Bebizonyítottam, hogy nem kamu a soksok elmeháborodott dologgal pénzt keresni próbáló figura, nézzétek:

jártunk Atletico Madrid -Deportivo meccsen is, amire a meccs kezdete előtt 1 perccel vettük meg a jegyet. mikor beléptünk a stadionba...

wwwooowwwww

nagyon ott volt!!!!

Még ugyanaznap előtte jártunk bikaviadalon is, amiről jaaaaj...nem tudtam, hogy ilyen véres. De összegészében nem tagadom, hogy tetszett a dolog,

nagyon spanyol, nagyon tradicionális

hát és szégyengyalázat, hogy még mindig a márciusi élményeimről írogatok... DÁDÁ ANI

sokszor van késztetésem akár 1-2 rövid dolgot megosztani, de gondoltam előbb pótlok.

hát részben megtörtént :)

úgyhogy mostmáraztán!!!!

hiányoztok fiúklányok...

Húúha

Hát van mit mesélni...

:):)

2 gyönyörű hét a hátam mögött. meg azelőtt is még 2 hét amiről nem meséltem, kezdem hát ott.

St. Patricks Day:

Nem tudom kinek mennyire ismerős a kötelező guiness-ivás és zöldbe öltözés napja, de mi felkerekedtünk eme estén és meglátogattuk a leghíresebb madridi ír sörözőt (a nevére sajnos már nem emlékszem) és beálltunk a kilométeres sorba. Laza háromnegyed óra sorbanállás után végül bejutottunk, mindenki lóherés sapiban, zöldbe öltözve ünnepelte st Patrick-ot. Természetesen ani hozta a formáját és fekete-fehérben bulizta végig az estét (nemtudtaaaam h zöld kell!)

de végül egy alternatív megoldást alkalmazva rajtam is volt zöld (a glóriára kell koncetrálni)

Egy ír zenekar játszotta végig a jó kis pattogós ír muzsikát, őszintén mondom h az este igazán nagyon jól sikerült.

Pár nappal később egy szombat estén pedig házibulit rendezett az erasmus rezidancia, azaz a mi kis lakásunk. Elég későn ment ki a facebook meghívó (...ez a 21. század tök vicces :D) és azt hittük nem lesz túl sok ember, de ajajj...a tömeg nemtudom mennyire jó szó arra ami itt volt. Úton útfélen újabb ismeretlen arcokba bukkantam a saját lakásomban. Az utolsó metro-val aztán a nép bement a központba bulizni egyet, de én aznap este pihenősre vettem a figurát, és Lina-val az egyik kolumbiai lánnyal romantikusan egy ágyban töltöttük az estét.

2 nappal később pedig kaptam magam meg a kis bőröndömet és felkerekedtem a 4 napos terepgyakorlatra Észak-Spanyolországba Pola de Lena-ba. Oviedo mellett ebben a kisvárosban szálltunk meg. Fiúk lányok 1-1 16 személyes szobában , 8 emeleteságy társaságában. Tiszta osztálykirándulásfíling :) a kurzus neve "az ökoszisztéma szennyezése", a környező lezárt bányát látogattuk meg, higanyszennyezést elemeztünk, ill egyik nap reggeltől estig egy folyóparton tanyáztunk. Aznap történt a nagy esemény, miszerint felavattam a gyönyörűséges vadiúj fehér gumicsizmámat :D a csizma kb egy külön bejegyzést érdemelne, na de inkább röviden összefoglalom:

A terepgyakrolati instrukciók során a tanár kihangsúlyozta h mindneki hozzon vízálló cuccot, gumicsizmát, mert esős lesz, meg hát észak, ki tudja. Úgyhogy 1 nappal a terepgyak előtt vadászni indultam, naiv módon egy egyszerű sötétzöld kertészgumicsizma után kutatva, na hát az eredmény egy fényes fehér fröccsöntött gyönyör 30 euróért. Na de nem akarom diszkriminálni szegényt, a terepgyak végére egészen megszerettem. Átlagosnak nem mondanám a látványt, nézzétek:

Igenigen, jobb alsó sarok.

Szóval eme csizma segítségével bevetettem magam a csörgedező patakba és rovarmintát gyűjtöttem. Találtunk icipici rákokat, tök aranyosak voltak (Annának külön ajánlanám :) ). Vízmintagyűjtés is volt, aztán mindenféle komponens méregetés mindeféle műszerrel, amiért annyira nem ugráltam, meg volt 1-2 dolog amit már a Tisza-vízzel otthon megcsináltam.

Estéként általában kajálni mentünk, ill megkóstoltam az északon tradicionális Sidra-t ami tulképp almabor. A különlegessége a dolognak, hogy speckó módon kell a pohárba önteni az üvegből, minimum fél méter magasból. Így pici bubikkal (= burbuja - ezt ott tanultam) lesz tele

a cucc és húzóra meg kell inni a kb 1 decinyi sidra-t. Az étteremben könnyítésképp adtak egy "muñeca" nevezetű izét hozzá, szóval egy bábut aminek a hasában egy üveg sidra volt. Ha a fejét megnyomod adagol neked egy felest.

Hát elég gyorsan elfogyott az a 4 üveg :) mivel móka az egész ezért gyorsan hörpöl mindenki, de maga az ital egyáltalán nem erős.

Másnap mentünk a bányához amit már említettem ill. egy másik folyóhoz ahol ugyanazokat a méréseket csináltuk végig mint az elsőnél. Dél körül pedig kollektíven ebédelni mentünk egy pola de lena-hoz közeli étterembe ahol menüt rendeltünk és jól is laktunk nagyon. Én hagymalevest ettem bucival, aztán sült húst krumplival és chorizo-val, ami itt nagyon népszerű. Sült kolbászszerű szalámi, finom, bár én annyira azért nem ájultam el tőle. Desszertnek pedig "Flan de huevos"-t ettem, ami pudingszerű spanyol kocsonyaszerű izé. Nagyon jóllaktam, de persze pár óra múlva már megint zabáltam, a csoporttársaim 1 nap után realizálták a kajafüggőségemet, utána már nem titkolhattam tovább. A pénzem nagy százalékát kajára költöttem, dehát enni kell és enni jóóóó úgyhogy nem bánom.

Az egyetlen értelmetlen kaja amit vettem az egy pici zacskó chips volt, de ennek is megvan az oka, kukkeroljátok:

Magyarázatképp csak annyi, hogy a spanyol nyelvben a paprika szó nem létezik, úgyhogy ez egészen pontosan a magyar paprika fűszer akart lenni. A bökkenő csak annyi, hogy paprika nem volt az összetevők között, de erre már csak a felbontás után jöttem rá.

Hehehe

A chipsevés már a visszafelé úton volt, amit végigaludtam, és a bioszépület előtt kicsivel ébredtem fel Madridban. Így nem volt szenvedés legalább a 7 óra utazás. Rögtön érkezés után pedig az erasmus irodát is meglátogattam és minden papírt elintéztem végrevalahára ami az otthoni egyetemnek kell. Még mák, hogy sikerült aznap ottalálnom az irodában valakit, ugyanis aznap volt az utolsó lehetőségem elintézni a dolgaimat a "Semana Santa", azaz a szent húsvéti hét előtt.

éés hát az a hét nemcsak a szent húsvéti hetet jelentette, hanem egy olyan 2 hétnek a kezdetét amire már régesrég vártam mióta ittvagyok... egy olyan vendég érkezését akiről a következő bejegyzésben írok majd...

:):)